Ez az a húsféle, amit általában nem szoktak kirántani. Talán ezért is ragadta meg a fantáziámat, amikor egyszer, régebben a tévében láttam, hogy – azt hiszem – bárányból készítettek valami ilyesmit. Most, hogy igen szép, alig-alig zsíros oldalast sikerült vennem, eszembe jutott, hogy megpróbálom, miért ne lenne jó sertéshúsból is.
Először megfőztem az oldalast; úgy adódott, hogy volt hús alaplé, amiben előzőleg csirkecomb-csontokat főztem. Igaz, leveskockát használtam hozzá, meg natúr vega-mixet, ami nem más, mint őrölt, szárított zöldségek. Az oldalashoz ezenkívül még beletettem néhány gerezd fokhagymát, egészborsot is. (Ezt a „dupla” alaplét eltettem, majd valami olyanhoz használom fel, amibe jó a fokhagyma íze is.)
Amikor megfőtt, leszűrtem, kihúztam belőle a csontokat. A rántani szánt adagot kisebb darabokra vágtam. Előkészítettem a lisztet, ebbe őrölt borsot és egy kis pirospaprikát kevertem, a felvert tojáshoz pedig egy evőkanál mustárt. A morzsa maradt magában.
Így bepaníroztam a darabokat, majd jó forró olajban megsütöttem, hiszen már főtt volt. Sült padlizsán volt a kísérője.
Megjegyzés: az eredmény nem egészen volt olyan, mint vártam, finom volt, de nem annyira ízes, valószínűleg az volt az oka, hogy elég gyenge minőségű, gyenge ízű mustár volt éppen otthon (a víkendházban). Ezért úgy gondoltam, hogy még egyszer kipróbálom, valamilyen karakteresebb mustárral.
Utolsó kommentek