Már megint a gyakori hibámba estem; túlvásároltam magam. Amikor megláttam a nagyon szép padlizsánt és mellette még cukkinit is, méghozzá igen kellemes áron, nekiálltam válogatni, szép fényes, feszes héjú padlizsán, karcsú, gyenge cukkini, csak pakoltam és pakoltam. Aztán jött a kérdés; mi legyen belőle. Igaz, ezek viszonylag sokáig jó egészségben megmaradnak a hűtőben (jó nedvszívó újságpapírba és „nejlonzacskóba” csomagolva), de azért nem a végtelenségig. Egy része már elfogyott csirkecomb mellé, de még maradt egy padlizsán és több cukkini. Kitaláltam, legyen valami lecsóféle.

Egy nagyobb padlizsánt meghámoztam, hasábokra gyalultam, besóztam. Két nem annyira nagy cukkinit nem hámoztam, azt is felgyalultam. Felaprítottam kb. 10 dkg jó húsos, szinte zsír nélküli szalonnát, egy fej hagymát. Fölbontottam egy doboz hámozottparadicsom-konzervet, a paradicsomokat kicsit szétvagdostam.

Egy kiskanálnyi olajon megpirítottam a szalonnát, rajta a hagymát, ráöntöttem a paradicsom levének egy részét, el is főztem. Aztán a cukkini, majd a padlizsán, erős lángon, pirítgatva. Végül beletettem az összes paradicsomot, és csak ezután sóztam meg. Úgy éreztem, hogy ehhez olyan fűszerek illenek, mint oreganó, rozmaring, bazsalikom, még egy nagyon kevés zsályát is tettem. Rövid ideig főztem még, a tökök nem főttek szét, kellemes, harapható állaguk maradt.

Eredetileg kevés húst is akartam belecsempészni, de megkóstoltam, és kiderült, hogy még szerintem sincs rá szükség, ez már így is teljes étel.