Rögtön a VKF XIV. kiírását olvasva, ez volt az első, ami eszembe jutott.

Ezt az elnevezést ma már nemigen hallani, én is ragut mondok, ez tulajdonképpen az. Nagymamámnál volt gyakran csirkebecsinált vagy becsinált leves. Már kisgyerekként is viccesnek találtam, de elfogadtam, hogy így hívják. Most megpróbáltam utánanézni, hogy honnan ered, miért nevezték el így, nem sokra jutottam. Az Értelmező Kéziszótár szerint Becsinál: rég. Befőz. Becsinált: Fehér húsból zöldséggel lében készített (leves v. húsétel). (Persze az is ott van, ami erről a szóról elsőre eszünkbe jut.)

Én most csirkecombból és -mellből készítettem. Először a húsdarabokat kevés zsiradékon (ez lehet vaj, olaj, zsír is, nekem most szerencsémre volt szalonnazsíros fűszeres vaj, amit a csirketekercseknél félretettem) átpirítottam, mellétettem feldarabolt sárga- és fehérrépát, zellert, karalábét. Kissé megsóztam, fedő alatt párolni kezdtem. Később tettem bele nagyobb darabra vágott gombát, még később néhány karfiolrózsát, apránként húslével engedtem föl, amíg minden megpuhult. (A zöldségféle mennyisége teljesen egyéni, én úgy szeretem, ha elég sok.)

Ekkor rácsavartam egy kisebb citrom levét, és egy teáskanál liszttel, tejföllel behabartam a szokott módon; apránként a levével simára keverve, aztán összeforralva.

Lehet tejföl helyett tejszínnel is, szoktak belekeverni egy tojás sárgáját, de én éppen elég sűrűnek találtam így is, a karfiol egy része szétfőtt, az is sűrítette.

(A becsinált leves gyakorlatilag ugyanígy készül, csak persze több lével engedjük föl a végén.)

Kevés párolt rizzsel tálaltam, de az akár el is maradhatott volna, anélkül is teljes értékű étel.