A mi családunkban nem volt ismert ez az étel, először Végh Antal: Száz szatmári parasztétel című könyvében olvastam róla. Most keresgéltem egy kicsit, és ezt találtam az étkezés történeti alakulásáról szóló cikkben:
Délnyugat-Dunántúlon sajátos összeállítás a babos káposzta. A babot külön főzik, csak a szemeket keverik a vízben főtt savanyú káposztába. Ha hússal (elsősorban füstölt hússal) készül, az a savanyú káposztával fő. Az ételt rántják vagy habarják. Az északkeleti magyar nyelvterületen ugyancsak szokásos, káposztás paszuly néven, mind a volt Zemplén vármegye bodrogközi járásában, mind Szatmárban.
Azért jutott eszembe most, mert a múltkor főzött székelykáposztából maradt egy kicsi adag, ami önmagában nem lett volna elég egy ebédre, gondoltam, ilyen módon bővítem. Volt a fagyasztóban egy kb. 10 dekás darab füstölt tarja is – ilyet szoktam tartogatni, mert sokféleképpen lehet használni.
A füstölt tarját kevés vízben megfőztem, kis kockára vágtam, levével együtt hozzákevertem a káposztához (abban is volt még egy kis hús). Összeforraltam, aztán belekevertem egy doboznyi leszűrt konzerv babot. Még pár percig forraltam, nem tettem bele rántást, szerintem nem hiányzik. Egy jó sűrű leves vagy icipicit hígabb főzelék állagú lett. A tányéron tejfölöztük.
Utolsó kommentek