àlabeck

Börzsi volt olyan kedves, és engem is bevont az aktuális tavaszi körkérdésbe.

Az elmúlt hétvégén (nem a mostani viharoskor) lementünk megnézni a víkendházunkat, kiskertünket. (Még a nyáron, amikor elkezdtem a blogot írni, elárultam, hogy az én veteményesem csak fűszernövényeket tartalmaz, meg a teljesen rosszkor elszórt sóskapróbálkozást.) Nem mondom, hogy már igazán tavaszias volt – a képek tavaly készültek –, de örömmel fedeztem fel, hogy a tárkony már bújik kifelé, a sóska is. Pénteken mentünk, akkor még más nem nagyon látszott, de vasárnapra már legalább 10 centis cérnaszálakként megjelent a snidling is. Hát ez máris tavaszos érzéseket ébresztett bennem.

Ami az ételeket illeti, szerintem ugyanaz jutott eszembe, mint legtöbbünknek. Az első zöldborsóleves, ami nekem csak úgy az igazi, ha új zöldség is van benne, kisujjnyi sárgarépa, cérnaszálnyi fehér. És nem elhagyható az új fokhagyma zöldje. A zöldborsóból persze jóval többet kell venni, mint amennyi kellene a levesbe, mert a jó kis gyenge borsó pucolása nálam úgy megy, hogy egy a tálba, egy a szájba. A szép héjáról meg lehúzom a hártyát, azzal ugyanaz a helyzet.

Az újhagyma – de igazi, aminek a zöldjét is vétek lenne eldobni, egy részét megeszem, a többit salátába vagy körözöttbe teszem – és új fokhagyma, amivel aztán vége is mindenféle fogyási törekvésemnek, mert csak teszek alá egy kis zsíros kenyeret!

És ahogy megjelenik a friss, kicsi karalábé, akkor kötelező a töltött. Meg nyersen! Az nem érdekes, hogy egész télen volt karalábé is, az nem olyan!

És utána már itt van a kánaán.

Úgy láttam, hogy Gabojsza nem szólt még hozzá ehhez a témához, rajta kívül még szeretném tudni egy kisgyerekes mama látószögéből is, ezért megkérdezném anyamanyát is.