Semmi különös, ugyanaz, mint a rizsből készült társa, és csak annyival gyorsabb, amennyivel a tejbegríz hamarabb kész van, mint a tejberizs. Azért döntöttem mégis emellett, mert kisebb adag keletkezik, és két emberre az bőven elég.
Tehát fél liter tejben 4 evőkanál grízzel sűrű tejbegrízt főztem, belekevertem kb. 5 dkg vajat, hagytam kihűlni. Aztán két tojást szétválasztottam, a fehérjét felvertem habnak, a sárgáját kikevertem 4 teáskanál porcukorral. (Azért belenéztem egy receptbe, abban 4 evőkanál van, de tudom, hogy az nekem túl sok.) Ebbe kevertem a kihűlt grízt, és – mazsola helyett – pár kanálnyi cukrozott narancshéjat, ami még maradt a tavalyi eltevésből (hamarosan itt az ideje, hogy újat csináljak). Én géppel kevertem. Ezután hozzáadtam a habot, és sütőpapírral bélelt tepsibe, majd a forró sütőbe tettem. Akkor kicsit mérsékeltem a hőfokot, kb. 40 percig sült. Eléggé lapos lett, de szerencsére nem azért, mert nem lett „felfújt”, hanem ehhez a mennyiséghez túl nagy a kisebbik tepsim is.
Szerintem önmagában sem rossz, de baracklekvárral még jobb.
és...
gondolkoztam, hogy egyáltalán érdemes-e megemlíteni, hogy immár hat hónapja irkálom ezt a főzőnaplót. Kezdetben úgy gondoltam, hogy ha gyerekeim, és talán az ő barátaik – főleg, akik már ettek nálam – olvassák, és önálló főzési próbálkozásaikban hasznát veszik, akkor már megéri.
Eleinte eszembe sem jutott a látogatottsági statisztikákat nézegetni, azt sem tudtam, hogy van ilyen. Aztán a gyerekem felhívta a figyelmemet rá, hogy nézzem már meg, milyen sokan olvassák. Hát ...hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök nagyon. És nagyon köszönöm mindenkinek, aki néha hozzászól.
Utolsó kommentek