Persze, hogy a friss zöldségféle a legjobb, amint ezt szinte minden főzős műsorban is folyamatosan hangoztatják, utána – mondjuk így – következik a mélyhűtött. De mivel én nem vagyok vendéglős, csak egy kis háztartás háziasszonya, ezért mindig tartok itthon néhány konzervet vésztartaléknak. Ráadásul a múltkor figyelmetlenségből valami olyan zöldborsókonzervet sikerült vennem, amiben zsengének még jóakarattal sem mondható borsó van, hanem szárazborsó rehidratált változata. Ebből készült a mostani főzelék.
Húsos kolozsvári szalonnát felvagdalva vízbe tettem főzni, addig, amíg megpuhult. Akkor kicsit a saját zsírjában sütni kezdtem, hozzátettem egy fej felaprított hagymát, kissé megpároltam, megszórtam egy kanál liszttel, átpirítottam, kevergetve fölengedtem a borsó levével. Kakukkfüvet, bazsalikomot, petrezselymet tettem bele, csak kicsit forraltam, ekkor öntöttem hozzá a konzerv borsót. Azzal már csak át kell melegíteni. (Amikor ugyanilyet csináltam friss borsóból, akkor természetesen a hagymára jön a borsó, utána a liszt, vízzel fölengedni és főzni, míg megpuhul.)
Mivel volt itthon két pár kicsike virsli, azt is megsütöttem hozzá, de anélkül is teljesen megfelelő egytálétel.
Utolsó kommentek