Tengerihal-törzset vettem, hogy mi a neve, nem tudom. (És azt sem tudom, hogy írják helyesen azt, amit úgy hívnak, hogy: hek, hekk, heck?) Jobb, mint a filé, legalábbis az gyakran olyan vékony, mint a papír.
De én nem szeretem a bőrét, ezért lenyúzom, nem is nagyon nehéz, és egyúttal ezzel kiszedem a háta és a hasa közepén lévő kis szálkasort. Így csak a gerinc marad benne, azt meg könnyű kivenni, mikor már megsült.
Miután „meghámoztam”, egy éjszakára fokhagymás tejbe áztatva betettem a hűtőbe (jól lefedve), így elveszti a túl erős szagát.
Másnap jól lecsurgattam, kinyomkodtam a tejet, megsóztam, és hagyományosan, vagyis lisztbe, tojásba, morzsába panírozva olajban megsütöttem.
Most nem a leginkább szokásos rizs-tartár volt mellé, hanem csak majonézes paradicsomsaláta, hagymával, bazsalikommal.
Utolsó kommentek